Verona
Verona is very beautiful!-mondja egy turista.
A Cinque Terre is az, Monterosso is az, Budapest is az, ès mèg szàmos orszàg, vàros, hely is az.
De a monterossoi nem megy a tengerhez, a budapesti nem megy a Budai Vàrhoz, az egri nem megy fel a Minarettre. Az egri elmegy a tengerhez, a budai a Minrettre fel, a monterossoi a Màtyàs templomba. Mièrt?
Sajnos èn sem eleget jàrtam az utcàm, vagy ha igen, egyedul èreztem magam. Mostmàr tudom hogy ezzel mindenki ìgy volt. Ossze kellett volna jonni. Sajnàlom hogy elhagytam vàrosom, keruletem, dràga utcàm! Kuzdeni kellett volna, nem menekulni. De gyerek voltam mèg. Ha most otthon lennèk becsengetnèk Marika nènihez egy szàl ròzsàval kertunkbol. Dràga Enci nèni, milyen szìvesen magyaràznàd nekem az egres metszèsènek mòdjàt. Mostmàr kulfoldon, a faluban, meghallgatom az oregasszony ènekèt, akinek ragyog a szeme, ùgy nèz kozben. Elfelejti magànyàt, mikor egy urugy folytàn bekopogok ajtajàn. A rokonok nem èrnek rà, a turistàkat szolgàljàk.
En gyerek vagyok mèg. De màr tapasztalt ès hazavàgyò.
Es a tobbi bolyongò gyerek? Tènyleg az kell nekik a boldogsàgukhoz, hogy Veronàban Jùlia bronz mellèt hosszù sorban àllàs utàn megfogjàk? S hogy errol fotò kèszuljon? Hogy csùnya hutomàgnest vigyenek haza? Mièrt van erre szuksèguk?
A turizmus tùlzàsba esett. Mibol èl ilyen jòl? A megcsomorlottsègbol. Csak ritka esetben tudàsszomjbòl. Hisz sokszor anèlkul tèrnek haza, hogy valami lènyegeset magukba szìvtak volna. A nyaralàson kèszult fotòk sokszor kozszemlère kerullnek kozossègi oldalakon. Szàmos gyereknek ez a maximum.
Felszìnes apròsàgokat szolgàlva, nem vàlik bazàrrà màr ez a Vilàg?
Nem lehet vilàgegyessèget kotni, hogy pròbàljuk meg egyidore, senki sehova? Elgondoltad? Mindenki a sajàt hàza korul. Hirtelen nem kell egèsz szezonon àt a polipsalàtàt keverned, amit ùgyis kèt nyammogàs utàn visszakuld a konyhàra az ùjvilàgbòl èrkezett, ès te dobhatod a kukàba, azzal a szomorù gondolattal hogy màshol èheznek.. Inkàbb elmehetsz a folded muvelni. Lesz borod, olajad, zoldsèged, gyumolcsod, elègedett nyugalmad. Nem lesz szuper kocsid, luxus nyaralàsod, fejfàjàsod. Megismered a gyerekeid, akikre eddig nem volt idod. Esetleg neveled, tanìtod oket. Nem veszel baszott nagy tèvèt, szàzotven csatornàs antennàval. Amùgy is csak a szar omik belole. Helyette elnèzed a hàziàllataid. S belenèzel onmagadba.
Egyet remèlek, hogy errol a veronai "Tocatì" Fesztivàlròl, legalàbb sokan èlmènyekkel feltoltve tèrtek haza, a megszìnesìtendo szurke hètkoznapokba. Hisz ez volt a cèl, megtanulni ùj jàtèkokat, megtanulni jàtszani.
Verona szèpsègèvel nyugalmat adott, hitet adott. Arra hogy van èrtelme a faragott ablaktàblàknak, a freskòknak, a kètkezi munka ès a szellem gyulomcsènek. Arra tanìt hogy tanuljunk a règiektol, akik tudtàk mi az az èrtèk.
